Véget ért a móka mára...

Minden feszültség és küzdelem ellenére, így fejeztük be munkánkat híven jó szokásunkhoz. :) A mai órán lehetőséget kaptunk arra, hogy visszajelezhessünk Anitának a kurzussal kapcsolatban, illetve megfogalmazhassuk véleményünket a feladatokkal, féléves munkával kapcsolatban.

Kezdésnek egy önértékelőt töltöttünk ki. Ezzel kapcsolatban sokszor felmerült bennem kérdésként kitöltés közben, hogy mit is értékeljek? Bár a kérdések teljesen egyértelműek voltak, mégis sokszor elbizonytalanodtam. Nehezen értékeltem magam, hiszen az egész féléves munkát egy csapatként hoztuk össze, így a végére már kevésbé láttam tisztán a szerepemet, részemet az egészben. Volt egy-két konkrét feladat, teendő ami rám volt bízva, most mégsem éreztem ezt egyéni munkának. Valahogy a végére teljesen összeért a csapatunk.

A beszélgetés során jó érzés volt megfogalmazni mindazt ami a kurzus során kérdésként merült fel bennem, vagy ne egészen értettem a célját. Most már tisztábban látom a célokat, és így az eredményeket is. Azóta többször újragondoltam minden kérdéses részt, így a blogot is. Számomra talán ez jelentette a legnehezebb feladat, a legnagyobb kihívást. Korábban nem sok értelmét láttam a blogolásnak, nem igazán éreztem affinitást az ilyenfajta írásra. Személytelennek és céltalannak tűnt, így igencsak idegenné vált. A kurzus során természetesen volt célja az írásnak, több is mint gondoltuk volna. Így kezd közelebb kerülni hozzám. Mégis még mindig kissé kényszeresnek érzem, hogy adott időre adott mennyiségű tartalmat töltsek fel. A mennyiség, mint szempont nem tudott motiválni és rendszerességre bírni. (De hátha egyszer...)

Másik ominózus feladat a webinárium elkészítése volt, ami a mai napig nem készült el. Azt gondolom jól döntöttünk, amikor vállaltuk azt, hogy a prezit élő adásban mutatjuk be, minthogy rosszabb minőségben de webinárium formájában prezentáljuk. Ez egy olyan döntés volt, amit közösen hoztunk meg, nagy küzdelem és kétségbeesés után, mégis tartottuk magunkat ahhoz, hogy a közös munkát olyan formában prezentáljuk, ami méltó hozzá.

És néhány személyes jellegű gondolat... Örültem, hogy a csapattag dolgozhattam, nagy élmény volt a közös munka, sok újat tanultunk egymástól, nem csak szakmai szempontból. 

Köszönünk minden támogatást azoknak a fiataloknak, akik részt vettek a kutatásunkban, az "Egy Másik Út" Tanácsadó és Terápiás Központnak, a Mándy Iván Szakképző és Speciális Szakiskolának és Anitának!