életkori cenzus?

Most egy kicsit kilépve a gyógypedagógiai megközelítésből: nemrég egy rövid oktatófilmre bukkantam a Google Video Chat használatáról az idősebb korosztály részére. (Grandmother's Guide to Video Chat) Az jutott eszembe, hogy már csak az én két nagymamámat összehasonlítva is mekkora a különbség: egyikőjüktől naponta több e-mailt kapok, külföldi tartózkodásaim során gond nélkül tartjuk a kapcsolatot a skype-on és a távolsági buszjegyét is legtöbbször az internetről nyomtatja, míg a másik számára elképzelhetetlen, hogy el tudja olvasni az SMS-eit (6-8 éves kemény munkánk ellenére, vagyis számtalan sokszoros nagyításban készített algoritmus és használati útmutató birtokában sem..), vagy esetleg még a másik fél előtt, önszántából szakítson meg egy telefonhívást, felismerve a mobiltelefon piros gombjának érdemi funkcióit. (Mikor erre rádöbbentünk, "Akkor mégis hogy szoktad lerakni a telefont?", ő egyszerűen csak vállat vont: "Természetesen megvárom, amíg a másik lerakja...". Nos, kompenzációs stratégiának mindenesetre nem rossz.)

Ezzel vissza is térhetünk oda, hogy mit is kezdhetnek egymással a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók? Hogy lehet, hogy egyeseknek könnyen megy az új készségek elsajátítása és alkalmazása, míg mások még csak meg sem próbálkoznak vele? És miért kell ezt figyelembe venni például a szakemberképzés, a különböző továbbképzések során? Gondolunk-e az univerzális tervezés fedőnév alatt az idősebb korosztályokra? Egész egyszerűen nem mindegy, hogy azok, akik számára az internetes alkalmazások és az IKT eszközök használata nem magától értetődő és mindennapos, milyen formában kapják meg a szükséges információkat. A fenti kis oktatófilm jól példázza ennek a problematikáját: bár szimpatikus, hogy egyből kiemeli a Google Video Chat előnyeit (mint hogy élőképet ad, ingyenes és viszonylag egyszerű használni), de azért elég erősen épít egy előzetes tudásra (nem gondolom, hogy a nagyik többsége mindentudóan bólogatna, amikor szóba kerül a webkamera, vagy a g-mail fiók). Egyből ezután ugrik a Voice and Video Chat Plug-in-ra (amit le kell tölteni ahhoz, hogy ez az egész rendszer felálljon..itt már garantált az unokák kétségbeesett feltárcsázása, szerintem). A g-mailbe való belépés utáni "Vess egy pillantást a chat ablakra" utasítás értelmezése, sőt egyáltalán a chat ablak lokalizálása is hosszú órákkal késleltetheti a sikerélményt (helyette a "keresd meg az oldal alján bal oldalon lévő területet" talán előrelépést jelentene.) És még lehetne folytatni..

Persze ez a humoros kis másfél perc azért értékelendő, de érdemes lenne kézzelfoghatóbb és kevésbé infantilis formában is segítséget biztosítani azoknak a nagyszülőknek, akik szeretnének videó chatelni unokáikkal. Vagyis az idősek, mint specifikus célcsoport elismerése, figyelembe vétele és támogatása az univerzális tervezés során egy érdekes feladat lehetne.