zárlat

Nóri bejegyzéséhez kapcsolódva az utolsó órai közös értékelő beszélgetés során én is választ kaptam a legtöbb kérdésemre a kurzussal kapcsolatban és az észrevételeimet is meg tudtam fogalmazni. Hasznos volt a többiek véleményét, nehézségeit is meghallgatni és együttesen megvilágítani néhány, csak most a vége felé tisztázódni látszó kérdést, mint például az univerzális tervezés témájának, céljának eddigi közös feltárása, eredményei és további kutatási lehetőségei. A kurzus közben szintén jól jött volna néhány ilyen személyesebb beszélgetés, tapasztalatcsere, a sok önreflexió helyett.

A csapatmunkánkat az önértékelésünkben is kiemeltem, a projekt közepe, vége felé már tényleg nagyon inspirálóvá váltak a megbeszélések, gondolatcserék és jó érzés volt végre megtapasztalni, hogy egy ilyen jellegű tanulási folyamat során mennyi más kompetenciát lehet még aktivizálni a klasszikus tanulás mellett.

A blogolást mint ismeretszerzést és információmegosztást, kezdem egészen megkedvelni (ebben a 6 bejegyzés/1 este is közrejátszott talán.. de máshogy nem lehet) és a későbbiekben elképzelhetőnek tartom, hogy mint egyfajta jó kiindulási pontot és adatbázist használjam a félév során elkészült blogunkat.

És akkor most beszéljen(ek) a kép(ek):

ugye Zsófi?! ;)

Véget ért a móka mára...

Minden feszültség és küzdelem ellenére, így fejeztük be munkánkat híven jó szokásunkhoz. :) A mai órán lehetőséget kaptunk arra, hogy visszajelezhessünk Anitának a kurzussal kapcsolatban, illetve megfogalmazhassuk véleményünket a feladatokkal, féléves munkával kapcsolatban.

Kezdésnek egy önértékelőt töltöttünk ki. Ezzel kapcsolatban sokszor felmerült bennem kérdésként kitöltés közben, hogy mit is értékeljek? Bár a kérdések teljesen egyértelműek voltak, mégis sokszor elbizonytalanodtam. Nehezen értékeltem magam, hiszen az egész féléves munkát egy csapatként hoztuk össze, így a végére már kevésbé láttam tisztán a szerepemet, részemet az egészben. Volt egy-két konkrét feladat, teendő ami rám volt bízva, most mégsem éreztem ezt egyéni munkának. Valahogy a végére teljesen összeért a csapatunk.

A beszélgetés során jó érzés volt megfogalmazni mindazt ami a kurzus során kérdésként merült fel bennem, vagy ne egészen értettem a célját. Most már tisztábban látom a célokat, és így az eredményeket is. Azóta többször újragondoltam minden kérdéses részt, így a blogot is. Számomra talán ez jelentette a legnehezebb feladat, a legnagyobb kihívást. Korábban nem sok értelmét láttam a blogolásnak, nem igazán éreztem affinitást az ilyenfajta írásra. Személytelennek és céltalannak tűnt, így igencsak idegenné vált. A kurzus során természetesen volt célja az írásnak, több is mint gondoltuk volna. Így kezd közelebb kerülni hozzám. Mégis még mindig kissé kényszeresnek érzem, hogy adott időre adott mennyiségű tartalmat töltsek fel. A mennyiség, mint szempont nem tudott motiválni és rendszerességre bírni. (De hátha egyszer...)

Másik ominózus feladat a webinárium elkészítése volt, ami a mai napig nem készült el. Azt gondolom jól döntöttünk, amikor vállaltuk azt, hogy a prezit élő adásban mutatjuk be, minthogy rosszabb minőségben de webinárium formájában prezentáljuk. Ez egy olyan döntés volt, amit közösen hoztunk meg, nagy küzdelem és kétségbeesés után, mégis tartottuk magunkat ahhoz, hogy a közös munkát olyan formában prezentáljuk, ami méltó hozzá.

És néhány személyes jellegű gondolat... Örültem, hogy a csapattag dolgozhattam, nagy élmény volt a közös munka, sok újat tanultunk egymástól, nem csak szakmai szempontból. 

Köszönünk minden támogatást azoknak a fiataloknak, akik részt vettek a kutatásunkban, az "Egy Másik Út" Tanácsadó és Terápiás Központnak, a Mándy Iván Szakképző és Speciális Szakiskolának és Anitának!

"Hajó egy szerpentinen..."

korlátozott hozzáférés?

Milyen korlátai lehetnek a Google alkalmazásoknak? A GimpGirl Community-t bemutató prezentációban már szóba került, hogy egyes alkalmazások, azonnali kommunikációs és megosztási utak használata sajnos nem mindenki számára lehetséges, vagy működőképes. A Google alkalmazások rejtett, kijelzett vagy valamilyen módon manipulált képernyőtartalmai az ún. AJAX programozási nyelvet használják, olvasható az University of Minnesota honlapján. Ez pedig sajnos nem miden böngészővel és képernyőolvasó programmal kompatibilis (jelenleg a JAWS-szal és a ChromeVox-szal, amelyek innen tölthetők le.) Emellett a gyorsan változó információtartalmak és címkék kiszámíthatatlanná, így nehezen használhatóvá tehetnek egy-egy alkalmazást pl. a képernyőolvasóval dolgozó, vagy a projektünkben is vizsgált tanulásban akadályozott, illetve autista felhasználók számára.

A Google létrehozott egy útmutatót az alkalmazásaihoz való általános hozzáférhetőség bemutatására és támogatására, amelyben részletezi, hogy az egyes alkalmazások hogyan működnek speciális felhasználási feltételekhez alkalmazkodva, illetve ehhez milyen kiegészítő szoftverek lehetnek szükségesek. A Gmail-nél például képernyőolvasó program illesztéséhez, High Contrast téma beállításához és az ikonok szövegként való megjelenítéséhez szükséges instrukciókat tartalmazó linkgyűjteményt találunk. Többek között a Google naptárnál pedig olyan szükséges fejlesztéseket sorolnak fel, amelyek még inkább megfelelnek majd a felhasználói igényeknek (pl. a napi, heti, havi nézetet is jó lenne hozzáférhetővé tenni, a naptári változtatások auditív visszajelzése sem elérhető minden műveletnél és a navigáció sem működik még képernyőolvasóval.) Kimondottan pozitív az a törekvés, hogy megpróbálnak minden felhasználócsoport sajátosságait figyelembe véve előre tervezni és folyamatosan fejleszteni az alkalmazások hozzáférhetőségét, a felmerülő újabb igényeknek megfelelően.

budapest airport

Visszakerestem a blogon Eszter egyik, a Maria y yo c. spanyol dokumentumfilmet bemutató bejegyzését. Én is részt vettem a vetítésen és már akkor elkezdett minket foglalkoztatni, hogy a budapesti repülőtéren vajon milyen többletszolgáltatások és speciális kísérői támogatás érhető el a fogyatékos személyek számára. A filmben ugyanis a Barcelonában élő képregényrajzoló apuka rendszeresen teszi meg a röpke Spanyolország-Kanári szigetek távot, hogy láthassa a lányát (aki édesanyjával együtt az egyik kis szigeten él) és néhány éve már Mariaval közösen is utazgatnak Barcelonába s vissza. Kezdetben elég komoly nehézségekkel kellett szembenézniük a reptéren (az elsőbbségi beszállás szükségességét  valamiért csak akkor voltak hajlandóak elismerni a légitársaság munkatársai, amikor Maria - aki köztudottan utál vagyis nem bír, nem tud sorba állni -, megelégelve a végtelen ácsorgást, csomagjaival együtt levetette magát a beszállásra várakozó döbbent utasok lába elé a földre és hangos üvöltésben-sírásban tört ki.) Amióta azonban személyes kíséretet és különleges odafigyelést (na meg elsőbbségi beszállási lehetőséget) kapnak apa és lánya, Maria is nagyobb kedvvel indul a check-in pult felé. Plusz egy műhelytitok: mivel Maria nem szereti, ha szoros közelségben ül valaki mellette, apukája általában él a lehetőséggel és egy üres szék fenntartását kéri a saját két helyük mellett, "mivel, na jó nem gyakran, de előfordul, hogy Maria megharapja azt, aki szorosan mellette ül és esetleg zavarja őt." Csakhogy Maria még soha nem harapott meg senkit... Viszont így még a legnagyobb overbooking idején sem fordul elő, hogy egy felesleges harmadikkal kellene megosztani a széksort a gépen :)  

Repterünk honlapján a következő információkra bukkantam: a speciális segítséget, illetve a sajátos igényeket a gép indulása előtt 48 órával kell jelezni és időben (tehát jóval a gép indulása előtt) érkezni. Az utasfelvételi pulthoz vagy információs ponthoz érkező személyi segítő ezt követően szükség esetén segít az utasfelvételnél, majd elkíséri az utast a beszálló kapuhoz, hogy segítséget nyújtson az ellenőrzéseknél is. Továbbá az EU-ból induló járatokon a légitársaságok kötelesek ingyen szállítani az orvosi segédeszközöket és maximum két mozgást segítő berendezést, mely lehet kerekesszék, mankó vagy hasonló egyéb eszköz. A vakvezető kutyák szintén hivatalosan kísérhetik az utast az utastérbe. Leszálláskor, vagyis az úticél elérésekor egy másik segítő személy biztosítja a szükséges támogatást.

Kérdések, panasz esetén az Egyenlő Bánásmód Hatóságon túl az adott légitársasághoz, a repülőtér üzemeltetőjéhez, végső jogorvoslatként pedig az illetékes szervekhez (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium), vagy az EU illetékes hivatalaihoz lehet fordulni. További információk a szabályozásról az European Commission honlapján (Mobility and Transport).

Eközben Egerben...

Egerben, az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskolájában elindult az első digitális osztály, mint kísérleti oktatási projekt. A nyolcadikosok tizenegy tantárgyat tanulnak tableten, azaz táblagépen; mind tanulói, mint pedagógusi részről nagyon pozitív fogadtatása van a programnak. Erről egy rövid videó a tv2 videótárban és az iskola honlapján is megtekinthető. Az projekthez az interakítv tananyagokat és a digitalizált formájú (ibooks formátumú), de amúgy hagyományos tankönyveket a Nemzeti Tankönyvkiadó készítette, az informatikai hátteret pedig a Szinva Net Informatikai Kft. biztosítja.

A tablet előnye, hogy praktikus, izgalmas, könnyen kezelhető, ráadásul vonzó tanulási környezetet teremt, új motivációt biztosít és más típusú tananyag feldolgozási módokra ad lehetőséget. Elfér benne az összes tankönyv anyaga és a szárazabb, elméleti ismeretek gyorsan, könnyedén kombinálhatóan a legfrissebb információkkal, újdonságokkal, illetve gyakorlati vonatkozásokkal az azonnali internet-hozzáférésen keresztül. Emellett nagy a hangsúly az interaktivitáson és a sokszínűségen: a tananyagot animációk, videók, önellenőrző kérdések, fogalomtár és interaktív tartalomjegyzék egészítik ki. A tanárok részéről tehát viszonylag más jellegű tanítás-tanulásszervezést és más típusú feladatbank összeállítását igényli a tablet-alapú oktatás, mint a hagyományos tankönyvalapú. Több a lehetőség és nagyobb a mozgástér, így könnyebbé és rugalmasabbá válhat a mindennapi iskolai munka. Az iskola pedagógusai nagy előrelépésként élik meg a váltást.

Sajnos kicsi a valószínűsége, hogy más iskolákban is bevezetésre kerülne hasonló projekt, bár az egri gyakorlóiskola jövőre pályázna további táblagépekre. A Nemzeti Tankönyvkiadónak viszont nagyszabású tervei vannak: céljuk egy ún. digitális hátizsák összeállítása, amelyben 120 digitalizált tankönyv válna belátható időn belül elérhetővé, "ami lefedi a teljes közoktatást." Sounds good! Csak aztán legyen elég táblagép..

beépített extrák

A blogunk eddigi bejegyzéseiben már sokféle különböző jellegű alkalmazásról esett szó, leginkább gyógypedagógiai vonatkozásban. Az univerzális tervezéshez talán kicsit közvetettebben kapcsolódnak, de egyre aktuálisabbak azok a fejlesztések, amelyek természeti csapások és katasztrófák (jelenleg épp a Fülöp-szigeteki tájfun, vagy nemrég a Sandy hurrikán), illetve a kiszámíthatatlan háborús események esetén akár életmentőnek is bizonyulhatnak. Ilyen az Earthquake App (földrengés alkalmazás), amelyet a Vörös Kereszt készített (tehát nem egyszerűen valami survival menőzésről van szó az iPhone-on), és amelyről a nemzetközi honlapon tovább informálódhatunk. Az alkalmazás adatokat közöl az epicentrum helyéről, a rengések erősségéről és megjelenít egy valós idejű térképet a veszélyeztetett zónáról, az éppen rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján. Továbbá egy ún. OneTouch üzenettel (vagyis egyetlen gombnyomással, na jó érintéssel) jelt adhatunk közeli hozzátartozóinknak arról, ha biztonságban vagyunk, illetve az alkalmazás segítségével egy közös családi 'menekülési vagy akciótervet' is készíthetünk, vészhelyzet esetére. Emellett a közelünkben épp befogadásra képes Vörös Keresztes menedékhelyekről és a közelgő esetleges további veszélyekről (mint amilyen egy tsunami vagy tűzvész) is tájékoztat. Hozzá tartozik még egy ún. toolkit, ami képes zseblámpafényt, vagy szükség esetén stroboszkópszerűen villogó fényt és hangjelzést is biztosítani, ha a OneTouch üzenet valamiért nem jött be.

“With more than 1 million downloads and high praise from the digital community, the Red Cross has established itself as a leader in mobile apps that put critical information in people’s hands when they need it most.”

A Vörös Kereszt tehát jogosan lehet büszke magára!

Egy másik életmentő alkalmazástípus az izraeli civil lakosság védelmét szolgálja: ezek a Hamas rakétatámadásaira figyelmeztető alkalmazások, amelyek hang- és fényüzenetekkel jelzik a légitámadás kezdetét, illetve végét, továbbá megadják a becsapódás pontos helyét és idejét. Izraelben működik ugyan egy átfogó figyelmeztető rendszer, de a szirénákat a lakásokban nem mindig hallani. Ha valakit szabadtéren ér légiriadó, információkat kaphat a legközelebbi menedékhelyekről is. Az alkalmazás ingyenes, felhasználói számára lehetővé teszi a privát üzenetváltást, de csak héberül elérhető. Mindenesetre eddig több mint százezren töltötték le. És még egy érdekesség: az egészet egy 13 éves kis srác, Liron Bar találta ki!

És nálunk?

Az egészségügyi ellátás témája (l. az előző bejegyzést, GimpGirl Community, ahol a nőgyógyászati vizsgálatot illetően merült fel a probléma) kapcsán utánanéztem, nálunk hogyan is valósul meg a fogyatékos személyek orvosi kezelése és sajnos elég aggasztó beszámolókat, történeteket, híreket találtam. A helyzet a szokásos: mindenkinek van rá ötlete, kész koncepciója, hogy hogyan működhetne jól, csak a gyakorlatban valahogy mégsem megy. A fogászati kezelést illetően (a belinkelt beszámolóban is egy ezzel kapcsolatos kálváriáról lehet olvasni) a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke új egészségügyi központok létrehozását javasolja, akárcsak az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté ombudsman.  („Az egészségügyi szakellátás javítását olyan centrumok kialakításával látjuk lehetségesnek, amelyek speciális működési feltételeik révén biztosítani tudják a fogyatékkal élők sajátos igényeit.") Orvosi (netán fogorvosi) szempontból ennek szükségességét persze nem tudom és nem is szeretném megítélni, de valahogy az a benyomásom támad, mint a szegregált iskolarendszer vagy a korlátozott választójog esetében, nem is szólva ennek az átalakításnak az esetleges anyagi vonzatairól. Hozzanak létre például külön fogászati centrumot értelmi fogyatékos és/vagy autista gyerekeknek, felnőtteknek? Elfogadható érv, hogy az ő kezelésük, ellátásuk speciális tudást és felkészültséget igényel. Ám itt megint előkerül egy fontos szempont: a szakemberképzés (jelen esetben az orvos- és igen, a gyógypedagógus képzés) és a szakmák közötti együttműködés, illetve a már annyit hangoztatott interdiszciplináris megközelítés. Köztudott, hogy az orvosok sok esetben már a kezdetek kezdetén (csecsemőkorban) sem tudnak mit kezdeni a fogyatékosság tényével, nem tudják, hogyan mondják el a "rossz hírt" a szülőnek és hogyan adjanak neki többletsegítséget, útmutatást. A szakmai kommunikációs repertoárból hiányzik erre az esetre a 'forgatókönyv'. Nem lennék meglepve, ha bebizonyosodna, az egészségügyi ellátás többi területén is ez a helyzet. 

Biztos, hogy vannak szakmai, orvosi szempontok, amelyek indokolttá tehetik a speciálisabb beavatkozást, amire esetleg várni kell, vagy amit mondjuk csak egy adott helyen lehet igénybe venni. De ettől még a fogyatékos személyeknek és hozzátartozóiknak is joguk van a korrekt tájékoztatáshoz és ahhoz a többletsegítséghez, amely lehetővé teszi számukra az eligazodást egy átláthatóbb (!) egészségügyi rendszerben. Ahhoz, hogy ezt megkaphassák, nem feltétlenül kell egy új, specifikus intézményrendszert kiépíteni. Talán elegendő lenne a szolgáltatói oldal szereplőinek továbbképzése, szemléletformálása. Utóbbira egy jó példa a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének a más fogyatékossági típusokat képviselő szervezetekkel való együttműködésben készült 2010-es Fogyatékos EMBEREK az egészségügyben című kiadványa, amely az internetről is letölthető.

UniWebTerv élőben

Hétfőn webinárium nélkül, ámde gyönyörű prezink birtokában érkeztünk órára, ahol megtekinthettük a többi csoport munkáját. Két csoport webináriumot mutatott be, egy másik pedig prezentációt hangfelvétellel összekötve.
Mi, mint lázadók vagy digitális analfabéták (?) hagyományos élő showban adtunk számot kutatásunk eredményeiről. Mi élveztük, talán a közönség is. Azt gondolom, hogy sokkal élvezhetőbb volt így az előadásunk, mint egy webináriumban, sokkal jobban ki tudtuk hangsúlyozni azokat a pontokat amiket fontosnak tartottunk, illetve a vizuálisan megjelenített információ sem veszett el.

A prezink linkjét hamarosan elérhetővé tesszük Nektek!

GimpGirl Community

Az egyik óránkon a GimpGirl közösséget bemutató anyagokat dolgoztunk fel (egy prezentációt és a honlapjukat néztük meg, illetve a közösségi oldalakon található csoportjaikat is megkerestük). Egy alulról szerveződő, fogyatékos nőket tömörítő civil kezdeményezésről van szó, amelyhez bárki csatlakozhat, aki fogyatékossága mellett a nőiség kérdéseiről is szeretne véleményt nyilvánítani, tapasztalatokat cserélni és a tágabb (elsősorban online) közösség attitűdjét formálni, a közfigyelmet a kívánatos és ideális változtatásokra irányítani. Ez utóbbira példa, hogy a GimpGirl az online kommunikációt, a chat és az azonnali megosztás alapú kapcsolattartást, illetve a virtuális közösségi felületeket (pl. Second Life, Facebook, Twitter) szeretné a többi felhasználóval közösen minél univerzálisabbá, a lehető legszélesebb körben felhasználóbaráttá és a speciális egyéni szükségleteknek megfelelővé tenni. (A Second Lifeban legyen vakvezető kutya, aki auditív csatornánk keresztül tájékoztatja gazdáját a környezet releváns információiról, legyen lehetőség a kerekesszékes közlekedésre, általánosságban a chat és a megosztás legyen könnyen használható,továbbá annak módja a különböző fogyatékosságokhoz igazodva legyen mindenki számára elérhető.)

Nekem kifejezetten tetszett, hogy a GimpGirl facebook csoportja (amely egy zárt közösség) is határozottan kiáll a fenti elvek mellett, mégsem egy radikálisan önérvényesítő, mindenáron saját érdekeiket keresztülvivő társaságról van szó. Sok helyen hangsúlyozták, hogy elképzeléseiket, ötleteiket minden alkalommal a közösségi érdekekkel összehangolva fogalmazzák meg: nem azt tartják szem előtt, hogy NEKIK mi lenne a legjobb, hanem olyan megoldásokat, alternatívákat keresnek, amelyek számukra hatékony segítséget jelentenek ÉS emellett az összes felhasználónak adhatnak valami pluszt.

Továbbá a kezdeményezés pozitívumai között szerepel, hogy támogatják az aktuális tudományos eredmények publikációját (pl. a közösségi oldalakon található csoportjaikban megosztják az adott kutatási anyagokat), hatékony szakmai disszeminációt végezve az érintettek és a tevékenységüket figyelemmel kísérők körében. A honlap és a csoportok pedig egy olyan szabad fórumot teremtenek ezeknek a nőknek, ahol a hétköznapi nehézségeikről (pl. hogyan kaphatnak megfelelő nőgyógyászati ellátást? hogyan építhetik a párkapcsolatukat?) is nyíltan és egymást támogatva tudnak információt cserélni.

A GimpGirl mozgalomhoz egyébként bárki csatlakozhat
- aki személyes, politikai vagy tudományos szempontból fontosnak érzi e nőcsoport támogatását
- aki olyan kutatási céllal keresi meg őket, amely mindkét fél számára érdekes és amelyről együttműködés születik
- aki az aktuális párja miatt szeretne belépni (de fontos hogy az ismerkedés és a "dating site" vonal kizárva)

A honlapról idézve: "GimpGirl Community's mission is to bring women with disabilities together in the spirit of support, positivity and inclusivity." 
Egy ilyen közösség a magyar felhasználók körében is sikeresen működhetne!

életkori cenzus?

Most egy kicsit kilépve a gyógypedagógiai megközelítésből: nemrég egy rövid oktatófilmre bukkantam a Google Video Chat használatáról az idősebb korosztály részére. (Grandmother's Guide to Video Chat) Az jutott eszembe, hogy már csak az én két nagymamámat összehasonlítva is mekkora a különbség: egyikőjüktől naponta több e-mailt kapok, külföldi tartózkodásaim során gond nélkül tartjuk a kapcsolatot a skype-on és a távolsági buszjegyét is legtöbbször az internetről nyomtatja, míg a másik számára elképzelhetetlen, hogy el tudja olvasni az SMS-eit (6-8 éves kemény munkánk ellenére, vagyis számtalan sokszoros nagyításban készített algoritmus és használati útmutató birtokában sem..), vagy esetleg még a másik fél előtt, önszántából szakítson meg egy telefonhívást, felismerve a mobiltelefon piros gombjának érdemi funkcióit. (Mikor erre rádöbbentünk, "Akkor mégis hogy szoktad lerakni a telefont?", ő egyszerűen csak vállat vont: "Természetesen megvárom, amíg a másik lerakja...". Nos, kompenzációs stratégiának mindenesetre nem rossz.)

Ezzel vissza is térhetünk oda, hogy mit is kezdhetnek egymással a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók? Hogy lehet, hogy egyeseknek könnyen megy az új készségek elsajátítása és alkalmazása, míg mások még csak meg sem próbálkoznak vele? És miért kell ezt figyelembe venni például a szakemberképzés, a különböző továbbképzések során? Gondolunk-e az univerzális tervezés fedőnév alatt az idősebb korosztályokra? Egész egyszerűen nem mindegy, hogy azok, akik számára az internetes alkalmazások és az IKT eszközök használata nem magától értetődő és mindennapos, milyen formában kapják meg a szükséges információkat. A fenti kis oktatófilm jól példázza ennek a problematikáját: bár szimpatikus, hogy egyből kiemeli a Google Video Chat előnyeit (mint hogy élőképet ad, ingyenes és viszonylag egyszerű használni), de azért elég erősen épít egy előzetes tudásra (nem gondolom, hogy a nagyik többsége mindentudóan bólogatna, amikor szóba kerül a webkamera, vagy a g-mail fiók). Egyből ezután ugrik a Voice and Video Chat Plug-in-ra (amit le kell tölteni ahhoz, hogy ez az egész rendszer felálljon..itt már garantált az unokák kétségbeesett feltárcsázása, szerintem). A g-mailbe való belépés utáni "Vess egy pillantást a chat ablakra" utasítás értelmezése, sőt egyáltalán a chat ablak lokalizálása is hosszú órákkal késleltetheti a sikerélményt (helyette a "keresd meg az oldal alján bal oldalon lévő területet" talán előrelépést jelentene.) És még lehetne folytatni..

Persze ez a humoros kis másfél perc azért értékelendő, de érdemes lenne kézzelfoghatóbb és kevésbé infantilis formában is segítséget biztosítani azoknak a nagyszülőknek, akik szeretnének videó chatelni unokáikkal. Vagyis az idősek, mint specifikus célcsoport elismerése, figyelembe vétele és támogatása az univerzális tervezés során egy érdekes feladat lehetne.

Google Earth

Nos, valami ilyesminek kell elképzelni majd a 3D-s Google Earth-t.
Azt gondolom, hogy ha mindez az én gépemen is így működne, és nem szaggatna, ha ezt az alkalmazást használom, akkor az nagyon szuper lenne.
És még egy valami...Találtam egy érdekes videót amit az Earth segítségével vettek fel... Érdekes dolgok láthatók, olvashatók, bár sokszor annyira picik, hogy nem tudom elolvasni a betűket, de a képről lehet következtetni.
Jó kis vitaindító téma lehetne....már akit érdekel a téma

na tessék....

Mint ahogyan azt a holnapi előadásunkon is fogjátok hallani, hiába infokommunikáció, hiába jelszó, hiába védelem...vannak veszélyek. Méghozzá az, hogy az adataink veszélybe kerülhetnek, ha valaki belép az általunk kreált, jelszóval védett "kis világunkba". És mivel a legtöbben az alkalmazások illeszthetőségét kihasználva tárolják dolgaikat, több adat is veszélybe kerülhet, melyet tárolunk virtuális világunkban.

Érdekesség arról, hogy a Google védelme is kijátszható....

Google és a világegyetem

Az alábbi linken egy érdekességet találtam.
Kit ne érdekelnének azok a dolgok, hogy milyen bolygók vesznek minket körül az Űrben? Őszintén bevallom, hogy engem nagyon, és most, hogy rátaláltam erre a linkre egyből beindult a fantáziám, hogy ezt az alkalmazást hogyan is lehetne felhasználni a gyerekek/ tanulók körében az érdeklődésük felkeltése érdekében, vagy akár az oktatásukban.
Az a tanuló, aki meg él- hal a témáért, neki maga a kánaán lesz az a látvány, ami majd elé tárul, ha az alkalmazást használni kezdi. Különös tekintettel vizsgált csoportjaink tanulóira.

Google Térkép épületeken belül

Sziasztok!

Az imént találtam egy olyan oldalt, ahol a Google Térképről az olvasható, hogy már épületen belül is segítséget nyújt a tájékozódáshoz. Azt gondolom, hogy miután a modern technikák világát éljük, ez nemcsak az általunk vizsgált csoportokon belüli tanulóknak szuper verzió, hanem akár számunkra is az lehet.

Jó lenne tudni, hogy ez milyen épületekre vonatkozik pontosan, de ha mindezt tovább bővítik a legfontosabb épületekre minden országon belül, ahol az ember látogatást tehet, akkor az szerintem nagyon szuper dolog lesz.

Ustream univerzális szempontból

"A 2007-ben indult Ustream.tv egy magyar startup vállalkozás - szolgáltatás (Start-up alatt olyan induló tudásintenzív vállalkozást értünk, amely kis tőke- és munkabefektetéssel is gyors növekedést produkál). Az oldalt két amerikai egykori honvéd, Brad Hunstable és John Ham, valamint egy magyar webfejlesztő, Fehér Gyula indította el. A cég nem csak annyiban kapcsolódik országunkhoz, hogy az egyik tulajdonos magyar a cégben, hanem azzal is, hogy a fő fejlesztői központja is Budapesten, a III. kerületi Graphisoft Parkban található." - mondja róla a wikipédia. Ezt tegnap még nem tudtuk amikor kipróbáltuk, de a felhasználók szempontjából azt gondolom nem ez a leglényegesebb információ, érdekességnek találó.

Az ismerkedés során az első benyomásom az volt a szolgáltatással kapcsolatban, hogy sokat mutat elsőre, de kevésbé informatív a használattal kapcsolatban. Közösen próbáltunk tájékozódni mit és hogyan tudunk a segítségével megvalósítani, mennyire használható egyáltalán a mi céljainkra (webinárium készítése)? Kezdetben úgy tűnt webcam segítségével és mikrofonnal egészen jól lehet videót rögzíteni. Mi azonban többre vágytunk, a képernyőképet szerettük volna láttatni a célközönséggel. Ez sajnos nem sikerült. Azonnal segítségért fordultunk, több oktató videót is találtunk a felhasználóktól, de egyik sem volt alapvetően informatív számunkra. Végül egy kiegészítő program segítségével sikerült összehangolni a dolgokat és úgy tűnt minden menni fog. (Ahhoz, hogy idáig eljussunk szükségünk volt 1,5 órára, angol nyelvtudásra.) Mégsem jártunk sikerrel... A hang és videó rögzítése nem sikerült, egyszer egyik, máskor másik működött csak. A beállítások abszolút nem voltak egyértelműek, visszamenőleg sem tudtuk kikövetkeztetni mit és mikor kell engedélyezni ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani amit kitaláltunk.

Webcamos videó rögzítésre azonban az oktatófilmek alapján kifejezetten alkalmas szolgáltatás, de univerzálisnak nem mondanám.

UniWebTerv

Így neveztük el az univerzális tervezést bemutató webináriumunkat. Tegnap kora délután összeült a csapat és nekiláttunk összerakni mindent, amit eddig megtudtunk, elolvastunk,tapasztaltunk és megkérdeztük, hogy webinárium formájában közzé tegyük.
A projektünk folyamatát egy hajót tematikában dolgoztuk fel prezi segítségével, amivel mindenki elégedett volt a végére, sikerült a projekt folyamatjellegét illetve a kérdőívezés eredményeit is összefoglalni benne.
A kész prezentációt többször végigpörgettük, elpróbáltuk a szinkront hozzá, próbáltuk felosztani a részeket. Közben egyre csinosabb lett a prezi is, de ekkor még nem sejtettük mi lesz ennek a vége. Egy igényes, jól strukturált, fantáziadús prezivel a kezünkben, a szinkronnal a szánkban nekiláttunk összehangolni a webináriumot.

Ehhez 2 programot néztünk meg (ustream, hangout) sajnos mindkettővel komoly problémáink adódtak. Ustreammel való próbálkozás során nem sikerült a webkamerát képernyő nézetre cserélni, Anna kutatómunkájának eredményeképpen kiderült, hogy ez csak egy másik program letöltésének segítségével sikerülhet. Multifunkcik lévén közben hangout próbálkozás is történt, de azt láttuk, hogy ez a program nem igazán alkalmas ilyen jellegű projekt megvalósítására, ugyanis a prezi képe teljesen elmosódik, túl kicsi, nem lehet rajta elolvasni semmit sem és felvétel közben a képernyő is szaggat. Az igényesen elkészített prezinket  pedig nem szerettük volna ezzel tönkretenni.
További ustreames próbálkozásunk eredménye az lett, hogy készült egy hangfelvétel, ami nem lejátszható illetve egy videofelvétel hang nélkül, ahol szintén teljesen szétesett a kép.

Így szombat este 8 órakor a csipetcsapat úgy döntött a webináriumot csak prezentáció formájában tudjuk hétfőn beadni, lesz ami lesz. A küzdelem fárasztó volt, problémamegoldásunk sokat fejlődött, de webináriumunk nem lett. :(