zárlat

Nóri bejegyzéséhez kapcsolódva az utolsó órai közös értékelő beszélgetés során én is választ kaptam a legtöbb kérdésemre a kurzussal kapcsolatban és az észrevételeimet is meg tudtam fogalmazni. Hasznos volt a többiek véleményét, nehézségeit is meghallgatni és együttesen megvilágítani néhány, csak most a vége felé tisztázódni látszó kérdést, mint például az univerzális tervezés témájának, céljának eddigi közös feltárása, eredményei és további kutatási lehetőségei. A kurzus közben szintén jól jött volna néhány ilyen személyesebb beszélgetés, tapasztalatcsere, a sok önreflexió helyett.

A csapatmunkánkat az önértékelésünkben is kiemeltem, a projekt közepe, vége felé már tényleg nagyon inspirálóvá váltak a megbeszélések, gondolatcserék és jó érzés volt végre megtapasztalni, hogy egy ilyen jellegű tanulási folyamat során mennyi más kompetenciát lehet még aktivizálni a klasszikus tanulás mellett.

A blogolást mint ismeretszerzést és információmegosztást, kezdem egészen megkedvelni (ebben a 6 bejegyzés/1 este is közrejátszott talán.. de máshogy nem lehet) és a későbbiekben elképzelhetőnek tartom, hogy mint egyfajta jó kiindulási pontot és adatbázist használjam a félév során elkészült blogunkat.

És akkor most beszéljen(ek) a kép(ek):

ugye Zsófi?! ;)

Véget ért a móka mára...

Minden feszültség és küzdelem ellenére, így fejeztük be munkánkat híven jó szokásunkhoz. :) A mai órán lehetőséget kaptunk arra, hogy visszajelezhessünk Anitának a kurzussal kapcsolatban, illetve megfogalmazhassuk véleményünket a feladatokkal, féléves munkával kapcsolatban.

Kezdésnek egy önértékelőt töltöttünk ki. Ezzel kapcsolatban sokszor felmerült bennem kérdésként kitöltés közben, hogy mit is értékeljek? Bár a kérdések teljesen egyértelműek voltak, mégis sokszor elbizonytalanodtam. Nehezen értékeltem magam, hiszen az egész féléves munkát egy csapatként hoztuk össze, így a végére már kevésbé láttam tisztán a szerepemet, részemet az egészben. Volt egy-két konkrét feladat, teendő ami rám volt bízva, most mégsem éreztem ezt egyéni munkának. Valahogy a végére teljesen összeért a csapatunk.

A beszélgetés során jó érzés volt megfogalmazni mindazt ami a kurzus során kérdésként merült fel bennem, vagy ne egészen értettem a célját. Most már tisztábban látom a célokat, és így az eredményeket is. Azóta többször újragondoltam minden kérdéses részt, így a blogot is. Számomra talán ez jelentette a legnehezebb feladat, a legnagyobb kihívást. Korábban nem sok értelmét láttam a blogolásnak, nem igazán éreztem affinitást az ilyenfajta írásra. Személytelennek és céltalannak tűnt, így igencsak idegenné vált. A kurzus során természetesen volt célja az írásnak, több is mint gondoltuk volna. Így kezd közelebb kerülni hozzám. Mégis még mindig kissé kényszeresnek érzem, hogy adott időre adott mennyiségű tartalmat töltsek fel. A mennyiség, mint szempont nem tudott motiválni és rendszerességre bírni. (De hátha egyszer...)

Másik ominózus feladat a webinárium elkészítése volt, ami a mai napig nem készült el. Azt gondolom jól döntöttünk, amikor vállaltuk azt, hogy a prezit élő adásban mutatjuk be, minthogy rosszabb minőségben de webinárium formájában prezentáljuk. Ez egy olyan döntés volt, amit közösen hoztunk meg, nagy küzdelem és kétségbeesés után, mégis tartottuk magunkat ahhoz, hogy a közös munkát olyan formában prezentáljuk, ami méltó hozzá.

És néhány személyes jellegű gondolat... Örültem, hogy a csapattag dolgozhattam, nagy élmény volt a közös munka, sok újat tanultunk egymástól, nem csak szakmai szempontból. 

Köszönünk minden támogatást azoknak a fiataloknak, akik részt vettek a kutatásunkban, az "Egy Másik Út" Tanácsadó és Terápiás Központnak, a Mándy Iván Szakképző és Speciális Szakiskolának és Anitának!

"Hajó egy szerpentinen..."

korlátozott hozzáférés?

Milyen korlátai lehetnek a Google alkalmazásoknak? A GimpGirl Community-t bemutató prezentációban már szóba került, hogy egyes alkalmazások, azonnali kommunikációs és megosztási utak használata sajnos nem mindenki számára lehetséges, vagy működőképes. A Google alkalmazások rejtett, kijelzett vagy valamilyen módon manipulált képernyőtartalmai az ún. AJAX programozási nyelvet használják, olvasható az University of Minnesota honlapján. Ez pedig sajnos nem miden böngészővel és képernyőolvasó programmal kompatibilis (jelenleg a JAWS-szal és a ChromeVox-szal, amelyek innen tölthetők le.) Emellett a gyorsan változó információtartalmak és címkék kiszámíthatatlanná, így nehezen használhatóvá tehetnek egy-egy alkalmazást pl. a képernyőolvasóval dolgozó, vagy a projektünkben is vizsgált tanulásban akadályozott, illetve autista felhasználók számára.

A Google létrehozott egy útmutatót az alkalmazásaihoz való általános hozzáférhetőség bemutatására és támogatására, amelyben részletezi, hogy az egyes alkalmazások hogyan működnek speciális felhasználási feltételekhez alkalmazkodva, illetve ehhez milyen kiegészítő szoftverek lehetnek szükségesek. A Gmail-nél például képernyőolvasó program illesztéséhez, High Contrast téma beállításához és az ikonok szövegként való megjelenítéséhez szükséges instrukciókat tartalmazó linkgyűjteményt találunk. Többek között a Google naptárnál pedig olyan szükséges fejlesztéseket sorolnak fel, amelyek még inkább megfelelnek majd a felhasználói igényeknek (pl. a napi, heti, havi nézetet is jó lenne hozzáférhetővé tenni, a naptári változtatások auditív visszajelzése sem elérhető minden műveletnél és a navigáció sem működik még képernyőolvasóval.) Kimondottan pozitív az a törekvés, hogy megpróbálnak minden felhasználócsoport sajátosságait figyelembe véve előre tervezni és folyamatosan fejleszteni az alkalmazások hozzáférhetőségét, a felmerülő újabb igényeknek megfelelően.

budapest airport

Visszakerestem a blogon Eszter egyik, a Maria y yo c. spanyol dokumentumfilmet bemutató bejegyzését. Én is részt vettem a vetítésen és már akkor elkezdett minket foglalkoztatni, hogy a budapesti repülőtéren vajon milyen többletszolgáltatások és speciális kísérői támogatás érhető el a fogyatékos személyek számára. A filmben ugyanis a Barcelonában élő képregényrajzoló apuka rendszeresen teszi meg a röpke Spanyolország-Kanári szigetek távot, hogy láthassa a lányát (aki édesanyjával együtt az egyik kis szigeten él) és néhány éve már Mariaval közösen is utazgatnak Barcelonába s vissza. Kezdetben elég komoly nehézségekkel kellett szembenézniük a reptéren (az elsőbbségi beszállás szükségességét  valamiért csak akkor voltak hajlandóak elismerni a légitársaság munkatársai, amikor Maria - aki köztudottan utál vagyis nem bír, nem tud sorba állni -, megelégelve a végtelen ácsorgást, csomagjaival együtt levetette magát a beszállásra várakozó döbbent utasok lába elé a földre és hangos üvöltésben-sírásban tört ki.) Amióta azonban személyes kíséretet és különleges odafigyelést (na meg elsőbbségi beszállási lehetőséget) kapnak apa és lánya, Maria is nagyobb kedvvel indul a check-in pult felé. Plusz egy műhelytitok: mivel Maria nem szereti, ha szoros közelségben ül valaki mellette, apukája általában él a lehetőséggel és egy üres szék fenntartását kéri a saját két helyük mellett, "mivel, na jó nem gyakran, de előfordul, hogy Maria megharapja azt, aki szorosan mellette ül és esetleg zavarja őt." Csakhogy Maria még soha nem harapott meg senkit... Viszont így még a legnagyobb overbooking idején sem fordul elő, hogy egy felesleges harmadikkal kellene megosztani a széksort a gépen :)  

Repterünk honlapján a következő információkra bukkantam: a speciális segítséget, illetve a sajátos igényeket a gép indulása előtt 48 órával kell jelezni és időben (tehát jóval a gép indulása előtt) érkezni. Az utasfelvételi pulthoz vagy információs ponthoz érkező személyi segítő ezt követően szükség esetén segít az utasfelvételnél, majd elkíséri az utast a beszálló kapuhoz, hogy segítséget nyújtson az ellenőrzéseknél is. Továbbá az EU-ból induló járatokon a légitársaságok kötelesek ingyen szállítani az orvosi segédeszközöket és maximum két mozgást segítő berendezést, mely lehet kerekesszék, mankó vagy hasonló egyéb eszköz. A vakvezető kutyák szintén hivatalosan kísérhetik az utast az utastérbe. Leszálláskor, vagyis az úticél elérésekor egy másik segítő személy biztosítja a szükséges támogatást.

Kérdések, panasz esetén az Egyenlő Bánásmód Hatóságon túl az adott légitársasághoz, a repülőtér üzemeltetőjéhez, végső jogorvoslatként pedig az illetékes szervekhez (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium), vagy az EU illetékes hivatalaihoz lehet fordulni. További információk a szabályozásról az European Commission honlapján (Mobility and Transport).

Eközben Egerben...

Egerben, az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskolájában elindult az első digitális osztály, mint kísérleti oktatási projekt. A nyolcadikosok tizenegy tantárgyat tanulnak tableten, azaz táblagépen; mind tanulói, mint pedagógusi részről nagyon pozitív fogadtatása van a programnak. Erről egy rövid videó a tv2 videótárban és az iskola honlapján is megtekinthető. Az projekthez az interakítv tananyagokat és a digitalizált formájú (ibooks formátumú), de amúgy hagyományos tankönyveket a Nemzeti Tankönyvkiadó készítette, az informatikai hátteret pedig a Szinva Net Informatikai Kft. biztosítja.

A tablet előnye, hogy praktikus, izgalmas, könnyen kezelhető, ráadásul vonzó tanulási környezetet teremt, új motivációt biztosít és más típusú tananyag feldolgozási módokra ad lehetőséget. Elfér benne az összes tankönyv anyaga és a szárazabb, elméleti ismeretek gyorsan, könnyedén kombinálhatóan a legfrissebb információkkal, újdonságokkal, illetve gyakorlati vonatkozásokkal az azonnali internet-hozzáférésen keresztül. Emellett nagy a hangsúly az interaktivitáson és a sokszínűségen: a tananyagot animációk, videók, önellenőrző kérdések, fogalomtár és interaktív tartalomjegyzék egészítik ki. A tanárok részéről tehát viszonylag más jellegű tanítás-tanulásszervezést és más típusú feladatbank összeállítását igényli a tablet-alapú oktatás, mint a hagyományos tankönyvalapú. Több a lehetőség és nagyobb a mozgástér, így könnyebbé és rugalmasabbá válhat a mindennapi iskolai munka. Az iskola pedagógusai nagy előrelépésként élik meg a váltást.

Sajnos kicsi a valószínűsége, hogy más iskolákban is bevezetésre kerülne hasonló projekt, bár az egri gyakorlóiskola jövőre pályázna további táblagépekre. A Nemzeti Tankönyvkiadónak viszont nagyszabású tervei vannak: céljuk egy ún. digitális hátizsák összeállítása, amelyben 120 digitalizált tankönyv válna belátható időn belül elérhetővé, "ami lefedi a teljes közoktatást." Sounds good! Csak aztán legyen elég táblagép..

beépített extrák

A blogunk eddigi bejegyzéseiben már sokféle különböző jellegű alkalmazásról esett szó, leginkább gyógypedagógiai vonatkozásban. Az univerzális tervezéshez talán kicsit közvetettebben kapcsolódnak, de egyre aktuálisabbak azok a fejlesztések, amelyek természeti csapások és katasztrófák (jelenleg épp a Fülöp-szigeteki tájfun, vagy nemrég a Sandy hurrikán), illetve a kiszámíthatatlan háborús események esetén akár életmentőnek is bizonyulhatnak. Ilyen az Earthquake App (földrengés alkalmazás), amelyet a Vörös Kereszt készített (tehát nem egyszerűen valami survival menőzésről van szó az iPhone-on), és amelyről a nemzetközi honlapon tovább informálódhatunk. Az alkalmazás adatokat közöl az epicentrum helyéről, a rengések erősségéről és megjelenít egy valós idejű térképet a veszélyeztetett zónáról, az éppen rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján. Továbbá egy ún. OneTouch üzenettel (vagyis egyetlen gombnyomással, na jó érintéssel) jelt adhatunk közeli hozzátartozóinknak arról, ha biztonságban vagyunk, illetve az alkalmazás segítségével egy közös családi 'menekülési vagy akciótervet' is készíthetünk, vészhelyzet esetére. Emellett a közelünkben épp befogadásra képes Vörös Keresztes menedékhelyekről és a közelgő esetleges további veszélyekről (mint amilyen egy tsunami vagy tűzvész) is tájékoztat. Hozzá tartozik még egy ún. toolkit, ami képes zseblámpafényt, vagy szükség esetén stroboszkópszerűen villogó fényt és hangjelzést is biztosítani, ha a OneTouch üzenet valamiért nem jött be.

“With more than 1 million downloads and high praise from the digital community, the Red Cross has established itself as a leader in mobile apps that put critical information in people’s hands when they need it most.”

A Vörös Kereszt tehát jogosan lehet büszke magára!

Egy másik életmentő alkalmazástípus az izraeli civil lakosság védelmét szolgálja: ezek a Hamas rakétatámadásaira figyelmeztető alkalmazások, amelyek hang- és fényüzenetekkel jelzik a légitámadás kezdetét, illetve végét, továbbá megadják a becsapódás pontos helyét és idejét. Izraelben működik ugyan egy átfogó figyelmeztető rendszer, de a szirénákat a lakásokban nem mindig hallani. Ha valakit szabadtéren ér légiriadó, információkat kaphat a legközelebbi menedékhelyekről is. Az alkalmazás ingyenes, felhasználói számára lehetővé teszi a privát üzenetváltást, de csak héberül elérhető. Mindenesetre eddig több mint százezren töltötték le. És még egy érdekesség: az egészet egy 13 éves kis srác, Liron Bar találta ki!