Sziasztok!
Egy linken az alábbi cikket találtam. Bár nem kapcsolódik a témához teljesen, szerintem érdemes elolvasni. Elgondolkodtató és igaz dolgok vannak meg benne, szerintem.
Világ helyzete: Az oktatási rendszer hazugságai és képmutatása-A h...: Elnézést, de a cikk kicsit hosszabb lesz, viszont annál fontosabb a mondanivalója! Mivel jómagam is középiskolai oktatásban (de inkább nev...
Zsófi ez érdekes volt köszi, bár jó hosszú ...
VálaszTörlésÉn egy dolgot emelnék ki ebből a cikkből: " "
És sajnos -pláne most, hogy szakközépiskolában tanítok bioszt, kémiát, fizikát- azt érzem, hogy mi is úgy vagyunk terepen, hogy lényegében tárgyi tudásunk nincs. Hiába tudok szuper kooperatív technikákat, amivel órát tudok tartani közöm nincs egy fizika órához. És nem azért,mert azt a szintet, ami a gyerekek tankönyvében van nem tudnám (vagy legalább óra előtti felkészülésemben nem érteném még), hanem mert annyit tudok és pont. Nincs meg az a háttértudásom, amivel könnyedén tudnék nekik példákat mondani, vagy átlátnám az egész tantárgyat. Szerintem ez hatalmas hiba a mi képzésünkben is és most, hogy ezt tapasztaltam a saját bőrömön nagyon elszomorított...
jaj kimaradt az idézet, hogy mit is emelek ki a cikkből ... :)
VálaszTörlés"Az iskolában csak annyit volna szabad tanítani, aminek a tanár a többszörösét tudja."
Eszter, azt hiszem ez az a tudás, amit magunknak kell meg-/visszaszereznünk. Idéznék az egyik BTK-s filozófiatanártól: "A műveltség megszerzésének helyes módja - talán nemcsak ezen a területen - az önművelés. Az iskola az ehhez szükséges készségeket, tájékozottságot adhatja meg."
VálaszTörlésNa persze én is el tudnék képzelni még néhány más tartalmi elemet a comenius logo mellett itt az utolsó félévben...
Igen, teljesen igazatok van abban, hogy mi sem tudunk eleget, és a különböző területek, mint pl.: kémia, biosz, fizika... homályos foltok, mert nekünk sem tanították meg rendesen, vagy ha igen, akkor a száraz anyagot, amivel semmire nem megyünk, így érdekességeket, példákat sem tudunk mondani nekik.
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy a gyógypedagógusnak nem első sorban az a feladata, hogy megtanítson egy anyagot, hanem az, hogy a tanuláshoz olyan módszereket, kompenzációs technikákat adjon a gyermeknek/ tanulónak, amivel magát a folyamatot megkönnyíti. Azt gondolom, hogy itt kéne, hogy összejöjjön a tanár/ tanító- gyógypedagógus szakember, készüljenek együtt az órákra, a kéttanáros modellt pedig alkalmazzák. Nagyon szép, és nagyon jó, hogy beszélünk róla, de ameddig egy tanítóképzőn végzett kollégának lövése sincsen arról, hogy mindennek hogyan kéne megvalósulnia, vagy milyen is az a gyermek/ tanuló, aki gyógypedagógiai eset, addig nem beszélhetünk semmi ilyenről. Egymás tudását kéne átadnunk egymásnak, miközben együtt dolgozunk, hiszen a gyakorlat alatt szerzi meg az ember a legtöbb tudást, kinn a terepen. Az egyetem/ iskola ehhez ad egy kő kemény alapot, amit Anna is írt. Én ezt így látom. Tisztelet a kivételnek persze, mert van egy- két olyan tanítós, aki nyitott mindenre, de a legtöbbje nem. Ne is beszéljünk azokról a kollégákról, akik a mai általános iskolák nagy részében tanítanak, mert velük aztán végképp nem jutnánk ötről hatra.
Mondjuk én fizikát nem szívesen tanulnék többet, sem méltó párjukat, de ez egy másik téma... :)
Ó, most látom csak, milyen jó kis eszmecsere folyt itt, valahogy átsiklottam felette. Zsófi és Anna valahol a lényeget kapargatják :) A pedagógus (legyen az gyógy- vagy "sima") felkészülésén múlik a példák jelentős része. Azt már nehéz lenne megtanítani egyetemi keretek között, hogy "ha ez a szabály van, akkor ezt a példát kell mondani" mert hiszen pont az az egyik sajátosság, hogy rendkívül különböző szinten álló gyerekek alkotják a csoportokat többnyire, és nem biztos, hogy az egyetemen tanult statikus példák beválnak, megfelelnek. Ezért nagyon fontos a gyerekek megismerése, majd az univerzális tervezés :) (de mozgósíthatjuk a korábbi ismerős dolgokat, amiket ebben a témakörben tanultunk :) )
VálaszTörlés