És nálunk?

Az egészségügyi ellátás témája (l. az előző bejegyzést, GimpGirl Community, ahol a nőgyógyászati vizsgálatot illetően merült fel a probléma) kapcsán utánanéztem, nálunk hogyan is valósul meg a fogyatékos személyek orvosi kezelése és sajnos elég aggasztó beszámolókat, történeteket, híreket találtam. A helyzet a szokásos: mindenkinek van rá ötlete, kész koncepciója, hogy hogyan működhetne jól, csak a gyakorlatban valahogy mégsem megy. A fogászati kezelést illetően (a belinkelt beszámolóban is egy ezzel kapcsolatos kálváriáról lehet olvasni) a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának elnöke új egészségügyi központok létrehozását javasolja, akárcsak az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté ombudsman.  („Az egészségügyi szakellátás javítását olyan centrumok kialakításával látjuk lehetségesnek, amelyek speciális működési feltételeik révén biztosítani tudják a fogyatékkal élők sajátos igényeit.") Orvosi (netán fogorvosi) szempontból ennek szükségességét persze nem tudom és nem is szeretném megítélni, de valahogy az a benyomásom támad, mint a szegregált iskolarendszer vagy a korlátozott választójog esetében, nem is szólva ennek az átalakításnak az esetleges anyagi vonzatairól. Hozzanak létre például külön fogászati centrumot értelmi fogyatékos és/vagy autista gyerekeknek, felnőtteknek? Elfogadható érv, hogy az ő kezelésük, ellátásuk speciális tudást és felkészültséget igényel. Ám itt megint előkerül egy fontos szempont: a szakemberképzés (jelen esetben az orvos- és igen, a gyógypedagógus képzés) és a szakmák közötti együttműködés, illetve a már annyit hangoztatott interdiszciplináris megközelítés. Köztudott, hogy az orvosok sok esetben már a kezdetek kezdetén (csecsemőkorban) sem tudnak mit kezdeni a fogyatékosság tényével, nem tudják, hogyan mondják el a "rossz hírt" a szülőnek és hogyan adjanak neki többletsegítséget, útmutatást. A szakmai kommunikációs repertoárból hiányzik erre az esetre a 'forgatókönyv'. Nem lennék meglepve, ha bebizonyosodna, az egészségügyi ellátás többi területén is ez a helyzet. 

Biztos, hogy vannak szakmai, orvosi szempontok, amelyek indokolttá tehetik a speciálisabb beavatkozást, amire esetleg várni kell, vagy amit mondjuk csak egy adott helyen lehet igénybe venni. De ettől még a fogyatékos személyeknek és hozzátartozóiknak is joguk van a korrekt tájékoztatáshoz és ahhoz a többletsegítséghez, amely lehetővé teszi számukra az eligazodást egy átláthatóbb (!) egészségügyi rendszerben. Ahhoz, hogy ezt megkaphassák, nem feltétlenül kell egy új, specifikus intézményrendszert kiépíteni. Talán elegendő lenne a szolgáltatói oldal szereplőinek továbbképzése, szemléletformálása. Utóbbira egy jó példa a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének a más fogyatékossági típusokat képviselő szervezetekkel való együttműködésben készült 2010-es Fogyatékos EMBEREK az egészségügyben című kiadványa, amely az internetről is letölthető.